És ha a görög zene mellett kiváló görög ízekre is vágyik...

Hangszereink

buzuki.jpg
 

BUZUKI
A buzuki tipikus népi hangszer, megtalálható a Tavernákban, a „rebetiko” stílusú zenét játszó zenekarokban. Az antik görög időkben használt hangszerek között is megtalálható, „trichordo” volt a neve, ennek a hosszú vékony nyakú hangszernek. Kis-Ázsiában a saz-ok családjába sorolják. A bizánci periódus alatt újabb neveket kapott, mint: tambouras vagy jongari. Háromhúros hangszer, hangolása D, A, D. Az 50-es években jelent meg 4 húros változata, amit a gitár magasabb négy húrja szerint, C, F, A, D hangokra hangoltak. A buzuki a vezető hangszer a rebetiko és a taverna zenekarokban.
 

DZURATO
A dzurato úgy, mint a buzuki, a hosszú vékony nyakú hangszerecsalád tagja. Három dupla húrja D, A, D hangolású. Erős, hosszan zengő hangon szóló hangszer. Virtuozitást követel a vékony hosszú nyakon való fel-lecsúszkálást igénylő játékmód. A rebetiko műfaj hangszere.
 

BAGLAMA
A baglama, apró mérete miatt, a 20. században, a „rebeteszek” és a börtönben raboskodók kedvelt hangszere volt. A rebeteszek övükbe akasztva, kabátjuk alá rejtve hordták magukkal, és ha a hangulat úgy hozta, ezzel kísérték a kisebb csoportok énekét és táncát. Szóló és kísérő hangszerként egyaránt népszerű. Tulajdonképpen a buzuki kisebb változata, hangolása D, A, D, de egy oktávval magasabban szól, mint a buzuki.
 

LAUTO
A lauto négy dupla húrral szóló, nagytestű hangszer, rövidebb nyakkal, mint a „rebetiko” hangszerek. Hangolása C, G, D, A. A görög szárazföld és a szigetek zenéjének is legnépszerűbb kísérőhangszere. A szárazföld zenéjében leggyakrabban a klarinétot, más vidékeken a hegedűt, vagy a szantúrit kíséri. A szigetek zenéjében a hegedűt, a krétai zenében a lírát kíséri, illetve együtt játssza vele a fő dallamot.
 

HARMONIKA
A harmonika, egy kisebb hordozható „fúvós hangszer”, mivel a levegő préselésével szólaltatható meg. Valószínű, hogy egy azonos elven működő változatát használták már az ókori Egyiptomban. Európa első ilyen hangszere Berlinben készült, 1822-ben. Kromatikus és diatonikus hangolással, illetve zongorabillyentyűkkel vagy gombszerű billentyűkkel is készítik. Görögország szárazföldi népzenéjében elterjedt.
 

HEGEDŰ
A hegedű megegyezik a mindenki által ismert hangszerrel, de a játékmód, és olykor a hangolás is régiónként eltérő.
 

DAOULI
A daouli, úgymond kétfejű dob. Általában a bal vállon átvetett szíjon viselik, s így, állva játszanak rajta. Más vidékeken a földre helyezik. A dob jobb oldala mélyebb hangzású bőrrel van borítva, míg bal oldalán a bőr nagyon feszesre van húzva, a magasabb hangzásért. Az ütők is különbözőek, a mélyebb oldalt vastag verővel, „dauloxilo”-val ütik, míg vékony pálcával, „dauloverga”-val a magasabb hangokat adó bal oldalt. Az egyeket hozza a „mély” oldal, a díszítéseket, felütéseket a „magasabb” oldal. Az antik görög időkben „timpano” volt a hangszer neve, éppen úgy, mint a mai szimfonikus zenekarban az ütős szekciónak. A hangszer mérete és neve tájegységenként eltérő lehet.
 

TOUBERLEKI
A touberleki Kis Ázsiai eredetű ütős hangszer. Teste fémből készül, tetejét vékony bőr, napjainkban inkább rugalmas műanyag borítja. A játékmód tájegységenként eltérő. Ülve a combok közé szorítva, illetve állva a bal kar alá emelve, és súlyát a székre tett térden nyugtatva. Nem csupán a kézfejjel ütik rajta a ritmust, hanem az egyes ujjakkal is rafinált triolákkal díszítetten játszanak rajta. Az ütőfelület egészét igénybe veszik a különböző, magasabb, mélyebb hangszínek eléréséhez.
 

FLOGERA
A flogera síp nélküli fafúvós hangszer a thrák népzene jellegzetes szólóhangszere. A játékmód emlékeztet a fuvoláéra, mert a zenész ajkaival formázza és pótolja a hiányzó síp szerepét. Hangolása C.